A hodrusbányai bányák
Mikoviny Sámuel a selmecbányai bányatisztképző iskola tanáraként bányamérést – bányák felmérését és térképezését – is oktatott a gyakornokoknak. Ő maga is több bányatérképet rajzolt, mint például 1744-ben a hodrusbányai bányák alaprajzát, hossz- és keresztmetszetét. Hodrusbánya a 18. elején Selmecbánya külvárosai közé tartozott.
A selmecbányai és bélabányai bányák
A bányák vízmentesítése részben bányagépek, részben altárók segítségével történt. Ahol a bányaművelés túl mélyen folyt, illetve ahova nem tudtak erővizet vezetni, nagy altárókat alakítottak ki, amelyeken a fölöttük levő aknák vizét, esetleg a kitermelt ércet a külszínre tudták szállítani. Mikoviny az altárós bányaművelés fejlesztésében is részt vett. 1746-ban azt javasolta, hogy a szélaknai mélységet ideiglenesen hagyják fel a vízemelés költségeinek folyamatos emelkedése miatt, és egy új, mélyebb altárót hajtsanak a selmeci bányák alatt a bányavíz elvezetésére. Egy új hodrusi altáró kialakítása helyett a bélabányai altáró megvalósítását támogatta. Ehhez a tervhez Mikoviny alap- és szelvényrajzot is csatolt.
