A pozsonyi kaszárnya
A 18. századi mérnökök a legkülönfélébb műszaki munkálatok tervezésében és kivitelezésének irányításában vettek részt, ami egyrészt a tudományok differenciálatlanságával, másrészt az aktuális feladatok sokféleségével magyarázható, és ehhez járulhatott még az értelmiségiek viszonylag kis száma is. Így nem csoda, hogy Mikoviny építészeti megbízásokat is kapott. Első ismert tervrajza 1733-ból származik, és a pozsonyi Halász-kapu előtt, a Duna partján építendő kaszárnyát ábrázolja.
A szélaknai kerékszoba átalakítása
1735 végén és 1736 elején Mikoviny terveket készített a szélaknai Kórház-(Spitáler-) telérnél található egykori, Schikmayer-féle rudas szivattyú kerékszobájának átalakításáról. Véleménye szerint a háromemeletes épületben vagy hat kisebb lakást lehetett volna kialakítani a kohómunkások számára, vagy három nagyobb, kényelmesebb lakást a könyvelők, bányahivatalnokok részére. Az Udvari Kamara jóváhagyását követően a kerékszobát Mikoviny tervei szerint egy háromemeletes épületté alakították.
A körmöcbányai Peverelli-ház átalakítása
1736-ban a főkamaragróf a körmöcbányai Peverelli János (†1743) – bányapolgár, a városi tanács tagja – házának megvásárlását javasolta az Udvari Kamarának, abból a célból, hogy Selmecbányáról a pénzverés központjába helyezzék át a fémolvasztót. A Peverelli-ház átalakítását és egy új szénraktár megtervezését Mikovinyre bízták. Mikoviny javaslatot tett a fémolvasztó helyének kiválasztására, és a kamarai alkalmazottak számára lakószobák kialakítására, valamint a szénraktár tervét is részletesen kidolgozta. A Peverelli-ház megvétele után, 1737-ben Mikovinynek ismét Körmöcbányára kellett utaznia, és újabb tervrajzokat kellett készítenie.
A besztercebányai lőporraktár
1738-ban Mikoviny Besztercebányán megvizsgálta a meglévő lőportorony elhelyezkedését és állapotát, és környezetére nézve igen veszélyesnek ítélte az épületet. Új raktár építését javasolta, távol a házaktól, száraz kőből és téglából, fa felhasználása nélkül. Az Udvari Kamara 1742-ben engedélyezte az új raktár megépítését.
A selmeci kálvária
A jezsuitáktól származott a selmecbányai Kálvária felépítésének gondolata, igazi kezdeményezője Perger Ferenc (1700–1772) jezsuita szerzetes volt, aki 1744-ben nagyszabású gyűjtést rendezett, hogy a Kálvária építéséhez szükséges összeget előteremtse. Az ehhez legalkalmasabbnak tűnő helyet – egy, a várostól keletre magasodó kúp alakú hegyet, a Scharffenberget – az evangélikus Fritz család adományozta e célra. 1744. március 13-án Perger a városi tanács előtt már egy tervet is bemutatott, lehetséges, hogy épp Mikoviny rajzát, de végül is nem a mérnök elképzeléseit valósították meg. Az alapkövet 1744. szeptember 14-én helyezték el, és az építményt 1751-ben fejezték be.
A budavári királyi palota
A budavári királyi palota 18. századi építéstörténete mintegy 50-60 évet foglal magába, 1712-től 1770-ig tartott. Ez idő alatt több építész és mérnök vett rész a tervezésben és az építkezésekben. Mikoviny 1748–1749-ben kapcsolódott be ebbe a munkába, jelentős szerepet játszott a palotaépítés előkészítésében, többek között a vízmű építésében.
