Mikoviny Sámuel a magyar tudományos kartográfia és a magyar térképészeti szakirodalom úttörője, aki már csillagászati és trigonometriai mérések alapján szerkesztette megyetérképeit és újfajta ábrázolási módszereket alkalmazott. Három elméleti kartográfiai írása jelent meg, mindegyik Bél Mátyás államismereti művéhez, a Notitiához kapcsolódva. Az Epistolában (1732) a topográfiai térképezés alapelveit mutatja be, illetve csillagászati megfigyeléseinek eredményeit közli. A Monitióban (1735) a pozsonyi meridián meghatározásáról ír, a Monitum II.-ban (1737) pedig már hosszúsági méréseiből is közzétesz néhányat példaképp.
A topográfiai térképezés két alapvető és két kiegészítő módszerét ismerteti tanulmányaiban. Az egyik alapvető módszer a csillagászati mérések alapján történő földrajzi helymeghatározás, vagyis a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározása. Mivel a korban nem volt egységes, nemzetközileg elfogadott kezdőmeridián, Mikoviny Magyarországon elsőként, térképezési célból meghatározta a pozsonyi délkört mint kezdő-, illetve bázismeridiánt. A topográfiai felmérés másik alapja a háromszögelés, amelyet azEpistola térképén is szemléltetett a Pozsony és Besztercebánya közötti területen.
Az országtérképezés során kiegészítő módszerként a mágneses mérést alkalmazta, megmérte a földrajzi és a mágneses északi irány eltérését, és méréseit újból és újból megismételte, mivel tisztában volt azzal, hogy a mágneses pólus helyzete változhat. A folyók nyomvonalát pedig csónak és iránytű segítségével határozta meg. A kartográfiai ábrázolás kérdését is érintette műveiben, amennyiben kiemelte, hogy a domborzatot vízszintes vetületben, „síkban kivetítve” igyekszik ábrázolni.
A Jászkunság térképei
A topográfiai térképezés két alapvető és két kiegészítő módszerét ismerteti tanulmányaiban. Az egyik alapvető módszer a csillagászati mérések alapján történő földrajzi helymeghatározás, vagyis a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározása. Mivel a korban nem volt egységes, nemzetközileg elfogadott kezdőmeridián, Mikoviny Magyarországon elsőként, térképezési célból meghatározta a pozsonyi délkört mint kezdő-, illetve bázismeridiánt. A topográfiai felmérés másik alapja a háromszögelés, amelyet azEpistola térképén is szemléltetett a Pozsony és Besztercebánya közötti területen.
Az országtérképezés során kiegészítő módszerként a mágneses mérést alkalmazta, megmérte a földrajzi és a mágneses északi irány eltérését, és méréseit újból és újból megismételte, mivel tisztában volt azzal, hogy a mágneses pólus helyzete változhat. A folyók nyomvonalát pedig csónak és iránytű segítségével határozta meg. A kartográfiai ábrázolás kérdését is érintette műveiben, amennyiben kiemelte, hogy a domborzatot vízszintes vetületben, „síkban kivetítve” igyekszik ábrázolni.
Az alsó-magyarországi bányavárosok vidékének térképei
Az alsó-magyarországi bányavárosok és kamarai uradalmak térképezését Mikoviny már az 1730-as évek elején megkezdte. Báró Sternbach József András (†1734) főkamaragróf saját költségén készíttette a térképeket, a körmöcbányai lapot ki is nyomtattatta. Sternbach úgy vélte, hogy ha ezeket a térképeket nyomtatott formában minden hivatalnok alaptérképként megkaphatná, akkor különböző színekkel be lehetne jelölni rajtuk az erdőkerületeket, az erdőgazdaság változásait. Az 1740-es évek közepéig Mikoviny több területet is felmért a bányavárosok vidékén, de ezek nyomtatásban való megjelentetésére nem került sor.
Megyetérképek
Mikoviny Magyarország megyénkénti felmérését Bél Mátyás Notitiájához – Magyarország megyénkénti történeti és földrajzi ismertetéséhez – kapcsolódóan kezdte meg. Bél már az adatgyűjtés kezdetén fontosnak tartotta a térképek összegyűjtését, illetve készíttetését. Olyan mathematicust, illetve magyar nemest keresett erre a munkára, aki magyarul és „szlávul” is tudott, hogy ne „ferdítse el” a helységek, mezővárosok, várak, városok, hegyek, folyók stb. neveit, ahogy ez akkoriban minden Magyarország-térképen látható volt. Bél és Mikoviny kérésére 1731. október 25-én rendelte el az uralkodó a megyetérképezést, és felszólította a Helytartótanácsot, hogy utasítása alapján a megyék mindenben segítsék a mérnök munkáját.
Mikoviny 1728-ban kezdett csillagászati méréseket végezni. 1732-ben mintegy mintapéldányként elkészítette első megyetérképét, Pest-Pilis-Solt megye térképét, amelyet Lotharingiai Ferencnek István hercegnek, az újonnan kinevezett helytartónak (1732–1741) ajánlott.
1735-ben a Notitia első kötetében megjelent Mikoviny első rézmetszetű megyetérképe Pozsony megyéről. Ettől az évtől kezdve Mikoviny az Udvari Kamara mérnökeként folytatta a megyetérképezést. A hat nyári hónapban, májustól novemberig kellett a Magyar Királyság és a magyar koronához tartozó országok pontos felmérését végezze, a megyékről pontos topográfiai térképet, majd pedig egy általános térképet készítsen, és ezt az Udvari Kamarának be kellett nyújtsa. Ehhez a munkához köteles volt magával vinni a selmecbányai bányatisztképző iskolából legalább két expectanst, saját maga és segédei eltartására háromforintos napidíjat kapott. Az elkövetkezendő években azonban a nyári hat hónapnak csak csekély részét tudta az országfelméréssel tölteni, mivel különböző kamarai megbízásoknak kellett eleget tennie. Ennek ellenére Zólyom, Turóc, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyék térképei elkészültek, és 1736–1742 között megjelentek a Notitia egyes köteteiben.
Mikoviny 1739-ben, a Helytartótanács megbízására az elkészült megyetérképek és az elvégzett felmérések felhasználásával a Dunán inneni kerület topográfiai térképét is összeállította, melyet az akkoriban terjedő pestisjárvány elleni védekezés megszervezésében kívántak felhasználni. A több példányban fennmaradt térkép egyes darabajai szemléltetik a fertőzött helyeket, a vesztegzár vonalát és az átjárókat.
1746–1747 fordulóján Mikoviny újabb, két részből álló előterjesztéssel („Conditiones”) fordult az uralkodóhoz Magyarország térképezése ügyében. Állítása szerint eddig Magyarország több mint egy negyedét felmérte és papírra vetette, szerette volna a művét szinte elölről kezdeni, ami kész volt, azt újra ellenőrizni, és az egész munkánál még nagyobb gonddal eljárni. A térképezést továbbra is a vármegyék szintjén akarta folytatni. Kérte, hogy napidíját öt forintra emeljék, a térképek kidolgozásáért megyénként még száz forintot kapjon. Császári és királyi szabadalmat – eddig ugyanis a Notitia egészére vonatkozó szabadalommal Bél Mátyás rendelkezett – szeretett volna kapni elkészült térképeire. Kérését azonban elutasították, és felszólították, hogy a korábbi feltételek mellett az eddiginél nagyobb szorgalommal dolgozzon Magyarország pontos topográfiai térképén.
Az 1740-es években, 1742 után készíthette Mikoviny azokat a kéziratos megyetérképeket –Bács-Bodrog, Fejér, Trencsén, Ung megyék térképeit –, amelyek már nyomtatásban nem jelentek meg, és Mikoviny halálát követően feltehetően Fritsch András Eriknél (1715–1778) maradhattak, mert mind a négy térképet a címfelirat szerint „ex posthumis” Fritsch rajzolta.
Fritsch András Erik 1753-ban egy Magyarország-térképet is rajzolt Mikoviny mérései alapján, mely a Compendium Hungariae geographicum, vagyis Magyarország rövid földrajza című mű több kiadásában is megjelent. A Ratio Educationis ezt a művet rendelte a középiskolai földrajzoktatás tankönyvéül, melynek térképe így széles körben ismertté vált.
